HTML

Gőz

Ahol nemcsak begőzölhetünk, hanem ki is ereszthetjük a gőzt - mindenféle az iskoláról, könyvekről és egyebekről ....................... E-mail: mariann.buda[kukac]gmail[pont]com

Friss topikok

Linkblog

A kirekesztő negédesség

2009.08.04. 19:30 mariann.b

Amikor a konyhában teszek-veszek, mindig rádiót hallgatok. Így nagyjából képben vagyok, viszont az élményeim kissé töredékesek. Így nem tudok olyan pontosan hivatkozni, ahogy szeretnék – de most nem is ez a lényeg, inkább csak a jelenség.

A mai Élhető világ c. műsorban egy olyan kiállításról volt szó, amelyet két fiatalember fotóiból állítottak össze. Az egyikük – kerekesszékes.

Újfent megdöbbentem, mennyire nem tudnak viszonyulni a mássághoz a média emberei. Akiknek pedig óriási a felelősségük, mert mintát adnak nekünk, széles tömegeknek. Különösen a kiállítás szervezőjének hozzáállása döbbentett meg. Szó szerint nem mondta ugyan ki, hogy „az ő kis világa”, de olyan negédességgel, éneklő hangsúllyal beszélt az alkotóról, ahogy csak ostoba felnőttek szoktak egészen kicsi gyerekekről. „Ő… ami az épületeknél neki megtetszik, azt lefényképezi...” Mintha egy óvodás rajzait dicsérné a szülőknek. Vajon honnan veszi a bátorságot, hogy így beszéljen egy felnőtt emberről , egy kiállítóról?

Hasonlóan rosszul tudok lenni az időseknek szóló műsoroktól. De amire a legélesebben emlékszem, az egy riport a 80 éves Zerkula Jánossal. Zerkula ugyan öreg volt, gyakorlatilag vak, de szellemileg tökéletesen ép, nagyszerű muzsikus, aki gyerekeket tanított, koncertezett, és olyan bölcs volt, mint egy tucat rádiós (se). No, vele beszélt ugyanilyen negédes hangon, kedélyeskedve a riporter hölgy.

Idős édesapámmal is van néhány rossz ízű élményem. Amikor lebácsizzák, lepapázzák, és bájolognak vele. "Hogy vagyunk, hogy vagyunk?"

Hogy miért kirekesztő a negédesség? Mert hangsúlyozza, hogy nem vagyunk egyenlőek. Te ugyan a porban vagy, de látod, milyen nemes szívű vagyok, lehajolok hozzád. De az egész rólam szól ám, nem rólad!

A negédesség kegyetlen is, mert nem lehet ellene védekezni. Lesajnál, és beleszorít a sárba.

Miért nem lehet úgy beszélni gyerekkel, öreggel, vakkal, kerekesszékessel, az ég szerelmére, mint egy EMBERREL?!

 

P.S.: Újra kiadták Peter Marshall könyvét, a Tombol a hold-at. No, hát abban nincs semmi lesajnálás. Ajánlom mindenkinek.

 

Szólj hozzá!

Címkék: merengés

A bejegyzés trackback címe:

https://mariann-buda.blog.hu/api/trackback/id/tr371288915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása