Pro primo. Kedvenc könyvtáram két hétig zárva volt. A nyitás után negyed órával megjelentem könyveimmel a hónom alatt. Legnagyobb megdöbbenésemre három hosszú sorban állt a jónép. Mintha Rendkívüli Akciós Végkiárusítás lenne! Elmentem könyvet választani, hadd fogyjon a tömeg. De amikor visszatértem, még mindig kígyózott a három sor! Hát ilyet még nem pipáltam.
Életem legboldogabb sorban állása volt.
Nincs még veszve a Hon!
Pro secundo. A folyóiratolvasóban belebotlottam egy cikkbe. Ha nem épp a jódozott sóról beszélgetünk a minap a barátnőmmel, talán észre sem veszem. A barátnőm ugyanis fáradságosan felhajtja a jódmentes sót, mondván, hogy Magyarországon csak három megyében nincs elég jód az ivóvízben.
Mint tudjuk, a jódbevitel nagyon fontos. Különösen nagy mennyiségre van szükség serdülőkorban, illetve a gyermekvárás idején, mert a magzati ill. serdülőkori jódhiány nagy bajokat okozhat idősebb korban. (Sajnos ezt sem kamaszként, sem kismamaként nem tudtam...)
Nos, a milliók által forgatott, a Blikknél csak valamivel kevésbé ismert Egészségtudomány című lapban (2001/1, 89.o.) ez olvasható: "A mellékelt táblázatban bemutatott mérési eredmények azt mutatják, hogy minél kisebb koncentrációban van jelen a jodid (már ti. az ivóvízben), annál nagyobb hányada alakul át aktív klór hatására. A behatási időnek is van jelentősége. A vízellátó rendszerekben jelenleg jellemző 24 órás tartózkodási idő alatt a vízben lévő jodidtartalomnak - kis koncentráció esetén - akár a teljes mennyisége is átalakulhat. Így az igen nagy biológiai jelentőségű jodid nem áll a fogyasztó rendelkezésére."
És ezt eddig miért nem mondta nekem senki?!
