Huszonéves koromban - a tudatlanság naivitásával - úgy éreztem, sebezhetetlen vagyok, hogy semmi rossz nem történhet velem. Akkoriban nem tudtam mit kezdeni Cseh Tamás komorságával, az irónia mögül is előtűnő keserűségével. Ma már érteni vélem a dalait, sőt, mintha egyenesen nekem szólnának.
Most lezárult az életmű. Lehetetlen beletörődni.
